-Már
egy éve, hogy Aizen-t elfogták, de még mindig nem voltak képesek
a 12. osztagnál elkészíteni az új takarítót. - panaszkodott az
egyik halálisten, miközben az átjáróban sétáltak, a gépet
helyettesítő osztaggal.
-Hiszen
te is tudhatnád, hogy most egy elpusztíthatatlan masinát akarnak
csinálni! Lehet, hogy még évekig kell feltakarítanunk. - motyogta
Hanataro, a 3. tiszt.
-Mindig
ránk hárul a sok munka.
-Milyen
szégyen, hogy még az első tisztnek is dolgoznia kell... - motyogta
a hátizsákot cipelő lány.
-Ugyan,
ugyan... - mentegetőzött Hanataro, a kezét csóválva – úgy is
csak elkísérlek titeket, nehogy bajotok essen.
-Nem
is kívánhatnánk nálad jobb első tisztet!
-Túloztok
– pirult el Yamada, a 4. osztagra jellemző szerénységgel.
Igaz,
hogy a gyógyítók voltak a leggyengébbek, de a legszorgosabbak is.
Lassan már egy teljes éve jártak minden héten tisztítani az
átjárót. Minden alkalommal több órát töltöttek a térben,
mégis pármásodperc alatt visszatértek a lelkek világába.
Bárhogy igyekeztek a munka elnyújtásával, még abban a percben
vállalhatták az új munkát.
Igaz
a kutatási részleg még nem készült el az új takarítóval, egy
eszközt kifejlesztett, a kyretsut, hogy a bent lévő halálistenek
minél tovább ott is maradhassanak. Ez a segítség nagyon jól is
jött minden osztag, de főleg a 4. számára. A shinigami
nyakláncként magára húzta, és az ékszer egy lélekenergia
burokkal fedte be az egész testét. A sűrített erő eltaszította
magától a folyós falakat, és kitágította az alagutat.
Az
eszköz használatához viszont lélekenergiát kellett tölteni a
nyakékbe. Alapul azt a kardot vették a készítők, amivel Kurosaki
Ichigo erejét visszaadták. Alvás közben, a nyakláncot át kell
fordítani, és az egybegyűjti a pihenéskor kárba veszett
energiákat. Elég egyszerű a használata, és minden osztagnak
külön dizájnja van.
Ebben
a hónapban Hanataro volt a felelős az átjárót tisztító osztag
felügyeletéért. Ez tartozott a könnyebb munkái közé, ezért
ezt a feladatot a szokásosnál is vidámabban végezte. A dolog
pikantériáját pedig az okozta, hogy az átjáróban közlekedő
idegenek között néha ismerős arc is feltűnt. Egyszer-egyszer
Orihime, és Ichigo is ellátogatott a lelkek világába, de az is
előfordult, hogy Rukia ment az emberek világába. Ilyenkor mindig
megállt egy két szóra, és ez Yamada-t nagy boldogsággal töltötte
el.
Az
egyetlen negatívum az átjáró tisztításában a később leadandó
részletes jelentés volt. Hosszú órákon keresztül ült az
asztala előtt az első tiszt és a semmiről próbált mozgalmas
epikát írni, tudván Unohana Kapitány elolvashatja. Legtöbbször
nem sikerült, de Hanataro időről időre próbálkozott.
-Már
csak egy szektor van hátra. - lelkendezett a 10. tiszt.
-Kész
mázli, ha visszaértünk veszek egy óriási meleg fürdőt. Ettől
a helytől mindig koszosnak érzem magam.
-Hát
csak te tehetsz róla, hogy nincs tehetséged csak a béna
gyógyításhoz.! - jegyezte meg nagyképűen Aramaki, akit a 11.
osztagból osztottak be, kísérőnek. Az idő nagy részében csak
panaszkodott és felsőbbrendűen büszkélkedett.
-Na,
de Aramaki tiszt! - szólt közbe Yamada.
Lassan
sétáltak előre, és kémlelték a tisztításra váró
felületeket, amikor egyszer csak, egy fénylő pontot pillantottak
meg a távolban.
-Az
meg mi a fene?
-Biztos
a kutatási részleg! Már megint olyankor kísérletezgetnek, amikor
itt vagyunk! Ennyi, ezt jelenteni fogom a kapitányomnak!
-Siessünk,
állítsuk meg!
-A
kyretsu úgy is megvéd minket a takarítótól.
Pár
percig egy helyben vártak, hogy a gépezet megközelítse őket, de
az nem érkezett, ezért elindultak felé. Gyorsan futni kezdtek,
majd nem sokára az aprócska fény forrásához is értek.
-Ez
meg mi a fene? - kíváncsiskodott a 10. tiszt.
A
falból egy parányi zöldes fénycsóva látszott, mintha egy lámpa
beágyazódott a fal belsejébe.
-Szedjük
ki! - morgott Aramaki, majd a csóva felé nyúlt.
-Ne,
várj! - kiáltotta Hanataro, majd megragadta a halálisten vállát
és visszarántotta,mielőtt még hozzáért volna. A többi
shinigami remegve hátra állt, miközben Yamada, és Aramaki a
földön feküdt. Mire felnéztek, a falból előbújt egy zöld
tűzben lángoló koporsó, ami majdnem átlátszó volt. A repülő
lángok megfordultak, és tömény lélekenergia áramlott elő
belőlük. A takarító brigád nagy része összeroskadt a tömény
erőtől, míg a két tiszt hátrébb mászott. A zöld tűzben égő
dobozszerűség még magasabban lebegett, közben kétszeresére
növelve az átjárót.
-Mi
ez? - suttogta rettegve Hanataro, miközben a lángoktól fénylő
doboz a földre zuhant. A tűz elaludt, és egy üvegkoporsó maradt
a helyén, amiben egy 16 év körüli lány feküdt, az arrancarokhoz
hasonló ruhában, ami az ellentéte a shinigamik viseletének.
Yamada
hirtelen hatalmas kísértést érzett, hogy közelebb lépjen a
üveghez, miközben Aramaki zihálva nézte az egészet. Az első
tiszt megérintette a koporsót, ami nyomban ezer darabra tört és a
lány teste nőni kezdett, a ruhája összement rajta. A szilánkok
között mozdulatlanul feküdt, míg Hanataro fölé emelkedett ,
hogy szemügyre vegye az arcát. A fejét dús, piros hajkorona
borította , amiknek az égköve a hatalmas szemei voltak, bár még
nem csillogtak teljes pompájukban. Az elmélyült pillanat viszont
rögtön alatt vége szakadt, mert a lány óriási szemei kinyíltak.
A pupillájában pedig, zöld lángok jártak táncot.
