Prolog

-Már egy éve, hogy Aizen-t elfogták, de még mindig nem voltak képesek a 12. osztagnál elkészíteni az új takarítót. - panaszkodott az egyik halálisten, miközben az átjáróban sétáltak, a gépet helyettesítő osztaggal.

-Hiszen te is tudhatnád, hogy most egy elpusztíthatatlan masinát akarnak csinálni! Lehet, hogy még évekig kell feltakarítanunk. - motyogta Hanataro, a 3. tiszt.

-Mindig ránk hárul a sok munka.

-Milyen szégyen, hogy még az első tisztnek is dolgoznia kell... - motyogta a hátizsákot cipelő lány.

-Ugyan, ugyan... - mentegetőzött Hanataro, a kezét csóválva – úgy is csak elkísérlek titeket, nehogy bajotok essen.

-Nem is kívánhatnánk nálad jobb első tisztet!

-Túloztok – pirult el Yamada, a 4. osztagra jellemző szerénységgel.

Igaz, hogy a gyógyítók voltak a leggyengébbek, de a legszorgosabbak is. Lassan már egy teljes éve jártak minden héten tisztítani az átjárót. Minden alkalommal több órát töltöttek a térben, mégis pármásodperc alatt visszatértek a lelkek világába. Bárhogy igyekeztek a munka elnyújtásával, még abban a percben vállalhatták az új munkát.

Igaz a kutatási részleg még nem készült el az új takarítóval, egy eszközt kifejlesztett, a kyretsut, hogy a bent lévő halálistenek minél tovább ott is maradhassanak. Ez a segítség nagyon jól is jött minden osztag, de főleg a 4. számára. A shinigami nyakláncként magára húzta, és az ékszer egy lélekenergia burokkal fedte be az egész testét. A sűrített erő eltaszította magától a folyós falakat, és kitágította az alagutat.

Az eszköz használatához viszont lélekenergiát kellett tölteni a nyakékbe. Alapul azt a kardot vették a készítők, amivel Kurosaki Ichigo erejét visszaadták. Alvás közben, a nyakláncot át kell fordítani, és az egybegyűjti a pihenéskor kárba veszett energiákat. Elég egyszerű a használata, és minden osztagnak külön dizájnja van.

Ebben a hónapban Hanataro volt a felelős az átjárót tisztító osztag felügyeletéért. Ez tartozott a könnyebb munkái közé, ezért ezt a feladatot a szokásosnál is vidámabban végezte. A dolog pikantériáját pedig az okozta, hogy az átjáróban közlekedő idegenek között néha ismerős arc is feltűnt. Egyszer-egyszer Orihime, és Ichigo is ellátogatott a lelkek világába, de az is előfordult, hogy Rukia ment az emberek világába. Ilyenkor mindig megállt egy két szóra, és ez Yamada-t nagy boldogsággal töltötte el.

Az egyetlen negatívum az átjáró tisztításában a később leadandó részletes jelentés volt. Hosszú órákon keresztül ült az asztala előtt az első tiszt és a semmiről próbált mozgalmas epikát írni, tudván Unohana Kapitány elolvashatja. Legtöbbször nem sikerült, de Hanataro időről időre próbálkozott.

-Már csak egy szektor van hátra. - lelkendezett a 10. tiszt.

-Kész mázli, ha visszaértünk veszek egy óriási meleg fürdőt. Ettől a helytől mindig koszosnak érzem magam.

-Hát csak te tehetsz róla, hogy nincs tehetséged csak a béna gyógyításhoz.! - jegyezte meg nagyképűen Aramaki, akit a 11. osztagból osztottak be, kísérőnek. Az idő nagy részében csak panaszkodott és felsőbbrendűen büszkélkedett.

-Na, de Aramaki tiszt! - szólt közbe Yamada.

Lassan sétáltak előre, és kémlelték a tisztításra váró felületeket, amikor egyszer csak, egy fénylő pontot pillantottak meg a távolban.

-Az meg mi a fene?

-Biztos a kutatási részleg! Már megint olyankor kísérletezgetnek, amikor itt vagyunk! Ennyi, ezt jelenteni fogom a kapitányomnak!

-Siessünk, állítsuk meg!

-A kyretsu úgy is megvéd minket a takarítótól.

Pár percig egy helyben vártak, hogy a gépezet megközelítse őket, de az nem érkezett, ezért elindultak felé. Gyorsan futni kezdtek, majd nem sokára az aprócska fény forrásához is értek.

-Ez meg mi a fene? - kíváncsiskodott a 10. tiszt.

A falból egy parányi zöldes fénycsóva látszott, mintha egy lámpa beágyazódott a fal belsejébe.

-Szedjük ki! - morgott Aramaki, majd a csóva felé nyúlt.

-Ne, várj! - kiáltotta Hanataro, majd megragadta a halálisten vállát és visszarántotta,mielőtt még hozzáért volna. A többi shinigami remegve hátra állt, miközben Yamada, és Aramaki a földön feküdt. Mire felnéztek, a falból előbújt egy zöld tűzben lángoló koporsó, ami majdnem átlátszó volt. A repülő lángok megfordultak, és tömény lélekenergia áramlott elő belőlük. A takarító brigád nagy része összeroskadt a tömény erőtől, míg a két tiszt hátrébb mászott. A zöld tűzben égő dobozszerűség még magasabban lebegett, közben kétszeresére növelve az átjárót.

-Mi ez? - suttogta rettegve Hanataro, miközben a lángoktól fénylő doboz a földre zuhant. A tűz elaludt, és egy üvegkoporsó maradt a helyén, amiben egy 16 év körüli lány feküdt, az arrancarokhoz hasonló ruhában, ami az ellentéte a shinigamik viseletének.

Yamada hirtelen hatalmas kísértést érzett, hogy közelebb lépjen a üveghez, miközben Aramaki zihálva nézte az egészet. Az első tiszt megérintette a koporsót, ami nyomban ezer darabra tört és a lány teste nőni kezdett, a ruhája összement rajta. A szilánkok között mozdulatlanul feküdt, míg Hanataro fölé emelkedett , hogy szemügyre vegye az arcát. A fejét dús, piros hajkorona borította , amiknek az égköve a hatalmas szemei voltak, bár még nem csillogtak teljes pompájukban. Az elmélyült pillanat viszont rögtön alatt vége szakadt, mert a lány óriási szemei kinyíltak. A pupillájában pedig, zöld lángok jártak táncot.